Fordítások

Fontanarrosa

A BOLOND Meséje

Mesélték, hogy egy vidéki városban egy csoport a falu bolondjával szórakozott. Egy szegény szerencsétlen, csökött értelemmel, aki abból élt, hogy kisebb munkákat vállalt és néha alamizsnát is kapott. Naponta, néhány ember behívta őt a kocsmába, ahol összegyűltek és arra kérték, hogy válasszon két pénzérme közül, egy nagyobb méretű 50 centavos és egy kisebb méretű, 1 peso értékű közül. Ő mindig a nagyobb méretű és kisebb értékű pénzt választotta, amin mindenki jót kacagott.

Egy nap valaki, aki megfigyelte ezzel az ártatlan emberrel szórakozó csoportot, félrehívta őt és megkérdezte, hogy nem vette eddig észre, hogy a nagyobb méretű pénzérme kevesebbet ér és ő válaszolt - tudom én, nem vagyok olyan bolond..., a felét éri,

de azon a napon, amikor a másikat választanám, a játék abbamaradna és én nem kapnám meg a pénzemet többé.

Ez a történet itt be is fejeződhetne, mint egy egyszerű kis anekdota, de levonhatunk néhány következtetést:

Az első: Akit bolondnak néznek, nem mindig az.

A második: Kik az igazi bolondok ebben a történetben?

A harmadik: A mértéktelen mohóság elvághatja a bevételeid forrását.

A negyedik (de a legérdekesebb következtetés): Akkor is jól lehetünk, ha a többieknek nincs rólunk jó véleménye. Ebből következik, hogy ami számít, nem az, amit mások gondolnak rólunk, hanem az, amit mi saját magunkról gondolunk.

TANULSÁG

Az igazán intelligens ember az, aki bolondnak láttatja magát egy ostoba előtt, aki intelligensnek próbál látszani.

Fordította Szeles György

2015.10.11.

 Az eredeti szöveg:

FÁBULA DEL PELOTUDO,

Según Fontanarrosa

Se cuenta que en una ciudad del interior, un grupo de personas se divertían con el pelotudo del pueblo. Un pobre infeliz de poca inteligencia, que vivía haciendo pequeños mandados y recibiendo limosnas. Diariamente, algunos hombres llamaban al pelotudo al bar donde se reunían y le ofrecían escoger entre dos monedas: una de tamaño grande de 50 centavos y otra de menor tamaño, pero de 1 peso. Él siempre agarraba la más grande y menos valiosa, lo que era motivo de risas para todos.

Un día, alguien que observaba al grupo divertirse con el inocente hombre, lo llamó aparte y le preguntó si todavía no había percibido que la moneda de mayor tamaño valía menos y éste le respondió: - Lo sé, no soy tan pelotudo..., vale la mitad, pero el día que escoja la otra, el jueguito se acaba y no voy a ganar más mi moneda.

 Esta historia podría concluir aquí, como un simple chiste, pero se pueden sacar varias conclusiones:

La primera: Quien parece pelotudo, no siempre lo es.

La segunda: ¿Cuáles eran los verdaderos pelotudos de la historia?

La tercera: Una ambición desmedida puede acabar cortando tu fuente de ingresos

La cuarta: (pero la conclusión más interesante) Podemos estar bien, aun cuando los otros no tengan una buena opinión sobre nosotros. Por lo tanto, lo que importa no es lo que piensan los demás de nosotros, sino lo que uno piensa de sí mismo

MORALEJA:

"El verdadero hombre inteligente es el que aparenta ser pelotudo delante de un pelotudo que aparenta ser inteligente"

A pedadugó

Írta: Enrique Mariscal / Argentína

A tanfelügyelő meglátogatott egy általános iskolát.
Miközben körbement, felfigyelt valamire, ami felkeltette az érdeklődését: egy tanítónő ült a katedrán az íróasztala mögé szorítva, a tanulók hatalmas rendetlenségben tobzódtak, a tanterem kaotikus állapotban volt.
Elhatározta, hogy bemutatkozik: "Elnézést, én a tanfelügyelő vagyok, van valami gondja, segíthetek valamiben?"
"Teljesen oda vagyok, felügyelő úr, nem tudom, mit csináljak ezekkel a gyerekekkel...Nincsenek anyagaim, nincsenek könyvek, a minisztérium nem küldte meg az oktatási anyagokat, nincsenek elektronikus forrásaim, nincs semmim, amit mondhatnék, vagy megmutathatnék nekik."
A felügyelő, aki szívvel-lélekkel tanár volt, meglátott egy dugót a rendetlenségben, ami az íróasztalon uralkodott, felemelte és a gyerekekhez fordult.:
Mi ez, gyerekek? “Egy dugó, Tanár úr! "....kiáltották a meglepett gyerekek.
"Nagyon jó, és honnan jön a dugó?".
"Az üvegből, tanár úr. Egy gép nyomja bele...", "és parafából van, ami egy fa...",válaszoltak fellelkesülten a gyerekek.
"És mondjátok, mit lehet csinálni a fából?", folytatta immár maga is fellelkesülve a felügyelő.
"Székeket...", "egy asztalt...", " hajót! ". Nagyszerű, van tehát egy hajónk!.

Ki fogja nekem lerajzolni? Ki rajzol egy térképet a táblára és kijelöli a legközelebbi kikötőt a mi hajónk számára?

Írjátok le, melyik megyénkben van ez a kikötő? És melyik a legközelebbi kikötő? Melyik országban van? Melyik költő született ott, tudjátok? Mit termel ez a régió?
Valaki emlékszik esetleg egy dalra arról a vidékről? És elkezdődött egy földrajzóra, majd ezt követte a történelem, a zene, a gazdaság, az irodalom, a vallásos témák és így tovább.

A tanítónő ott állt földbegyökerezett lábakkal. Az óra végén meghatottan mondta

"Felügyelő úr, sosem fogom elfelejteni, amit ma Öntől tanultam. Nagyon hálás vagyok, köszönöm!"

Ment az idő a maga járásán. A felügyelő visszatért ugyanabba az iskolába és megkereste a tanítónőt. Ott gubbasztott az íróasztala mögött, a gyerekek ismét hatalmas rendetlenségben voltak..

"Kisasszony, mi történt? Nem emlékszik rám?
"Dehogynem Felügyelő úr, hogy tudnám elfeledni!
Micsoda szerencse, hogy visszajött! Nem találom a dugót, nem emlékszik, hogy hol hagyta?"

Spanyolból fordította: Szeles György

A dolgok összefüggnek

A szemafor éppen sárgára váltott, amikor a férfi kocsijával odaért, hogy átkeljen a vasúti átjárón, és mert lassan haladt, azt tette, amit ilyenkor kell, megállt a gyalogosok számára kijelölt átkelő előtt, annak ellenére, hogy még abban az esetben, ha gázt adott volna, még átfér a vasúti síneken.

A mögötte haladó autóban ülő nőt elfutotta a pulykaméreg.

Rátámaszkodott a dudára és hosszasan dudált, miközben hangosan igencsak negatívan és mosdatlan szájjal kommentálta az eseményeket, mivel az ő hibájából nem tudott átjutni az átjárón és mindennek a tetejébe még a mobilja is leesett és a sminkje is kissé elkenődött. A hisztériás rohama kellős közepén arra lett figyelmes, hogy valaki megkopogtatja az ő oldalán lévő ablakot. Kinéz és közvetlenül maga mellett egy rendőrt lát, aki nagyon komolyan szemléli őt.

A rendőrtiszt ráparancsolt, hogy feltartott kézzel szálljon ki az autóból, majd bevitte őt a rendőrőrsre, ahol tetőtől talpig megmotozták, fényképfelvételeket készítettek róla, ujjlenyomatokat rögzítettek és mindezek után betették egy cellába.

Néhány óra múlva egy rendőr jött oda a cellájához és kinyitotta az ajtót. A hölgyet odakísérték egy pulthoz, ahol az a rendőrtiszt, aki letartóztatta, várta őt a személyi holmijaival.

- Hölgyem, nagyon sajnálom ezt a tévedést, ami történt, magyarázta a rendőrtiszt. Aközben szállítottam ki a kocsijából, miközben Ön erőteljesen nyomta a dudát, megpróbálta kikerülni az Ön előtt álló járművet, káromkodva mindenféle illetlen dolgokat mondott és nagyon csúnya szavakat használt. Miközben Önt figyeltem, észrevettem hogy:

A visszapillantó tükrén lóg egy rózsafüzér,

Az autón van egy matrica, ami azt mondja: "Jézus szeret Téged"

A rendszámtábla tartóján lévő feliraton az áll, hogy "Szeretet és Béke"

A hátsó ablakon van egy felirat, amely szerint : A türelem az erények anyja"

Egy másik matrica pedig arról szól, hogy " Gyakorold a meditációt!"

Így hát elképzelheti, Asszonyom, azt hittem, hogy az autó lopott!

Spanyolból fordította: Szeles György

Budapest, 2015.10.06.

A spanyol eredeti:

La Coherencia

El semáforo se puso amarillo justo cuando él iba a cruzar en su automóvil y, como era de esperar, hizo lo correcto, se detuvo en la línea de paso para los peatones, a pesar de que podría haber rebasado la luz roja, acelerando a través de la intersección.

La mujer que estaba en el automóvil detrás de él estaba furiosa.

Le tocó la bocina por un largo rato e hizo comentarios negativos y vulgares en alta voz, ya que por culpa suya no pudo avanzar a través de la intersección... y para colmo, se le cayó el celular y se le corrió el maquillaje. En medio de su pataleta, oyó que alguien le tocaba el cristal de su lado. Allí, parado junto a ella, estaba un policía mirándola muy seriamente.

El oficial le ordenó salir de su coche con las manos arriba, y la llevó a la comisaría donde la revisaron de arriba abajo, le tomaron fotos, las huellas dactilares y la pusieron en una celda.

Después de un par de horas, un policía se acercó a la celda y abrió la puerta.

La señora fue escoltada hasta el mostrador, donde el agente que la detuvo estaba esperando con sus efectos personales.

- Señora, lamento mucho este error le explicó el policía. Le mandé bajar mientras usted se encontraba tocando la bocina fuertemente, queriendo pasarle por encima al automóvil del frente, maldiciendo, gritando improperios y diciendo palabras soeces.Mientras la observaba, me percaté que:

• - De su retrovisor cuelga un rosario.
• - Su auto tiene una calcomanía que dice: "Jesús te ama",
• - Su patente tiene un borde que dice "Amor y paz",
• - En la parte de atrás hay una oblea que dice" La paciencia es la madre de las virtudes”
• - Otra calcomanía que dice: "Practica la meditación"

¡Como se imaginará... supuse que el auto era robado! .

Esta historia muestra la importancia de ser coherentes entre lo que creemos, lo que decimos, y lo que hacemos.

..EGY IGAZI ÉS HÁTBORZONGATÓ TÖRTÉNET
            Szerző    Issocher Frand

            Fordító Szeles György

A SZERETET SZERETETTEL FIZET...

IGAZ TÖRTÉNET

Egy nem kért szívesség viszonzása az egyik legnagyobb cselekedete az embernek, amit megtehet.

2001 augusztusában, Moshe (nem a valódi neve), egy sikeres New-Yorki vállalkozó, üzleti céllal Izraelbe utazott.

Csütörtökön, 9.-én két megbeszélés között volt annyi ideje, hogy egyen valamit a sarki pizzázóban, Jeruzsálem központjában.

A hely csurig volt emberekkel. Moshe észrevette, hogy nagy a sor és emiatt sokat kellene várnia ha tényleg enni akar valamit, de a valóságban nincs annyi ideje. Bizonytalanul és türelmetlenül odasomfordált a pulthoz, hátha történik valami csoda.

Látva, hogy külföldi és tanácstalan, egy helybeli felajánlotta neki, hogy  maga elé engedi őt. Hálásan megköszönve, Moshe elfogadta a gesztust. Feladta a rendelését, gyorsan megette és elindult a következő megbeszélés színhelye felé.

Még két perc se telt el attól a pillanattól, hogy eljött, amikor egy hatalmas robbanást hallott.

Megijedve megkérdezett egy fiút, aki ugyanazon irányból jött, mint ő, hogy mi történt? A fiú azt mondta, hogy egy öngyilkos merénylő felrobbantott egy bombát a Sbarros pizzázóban.

Moshe elfehéredett a hír hallatára. Alig 2 perc, hogy megmenekült a támadástól.  Azonnal eszébe jutott az izraeli férfi, aki felajánlotta neki a saját helyét a sorban. Biztos, hogy még ott volt a pizzázóban. Az a férfi mentette meg az ő életét és talán most már nincs is életben. Megijedve a gondolattól, elkezdett a támadás helyére futni, hogy lássa, hogy annak az embernek van-e segítségre szüksége.

A helyszínen viszont teljes káoszt talált.

Az Iszlám Jihad nagy mennyiségű szöget tett a bombába, hogy annak pusztító hatását megnövelje. A 23 éves terrorista mellett további18 személy vesztette el az életét, közöttük 6 gyerek. További 90 ember megsebesült, néhányan súlyosan.

A pizzázó székeit a robbanás kiszórta az utcára, az emberek kiabáltak, sírtak és néhányan megpróbáltak segíteni egymásnak. Rendőrök és önkéntesek próbálták ellátni mindazokat, akik véreztek, vagy megsebesültek, illetve a holtakkal foglalkoztak az utcán. Egy asszony ölében a vérrel borított csecsemőjével segítségért kiáltozott.

Moshe kereste a megmentőjét a romok között, de nem sikerült megtalálnia. Elhatározta magában, hogy mindenképpen megtudja, hogy mi is történt az ő megmentőjével. Ő életben maradt és tudnia kellett, hogy a másik férfi él, vagy sem, hogy segíteni tudjon és legfőképpen, hogy megköszönje neki az életét.

Miközben ezzel foglalkozott el is felejtette, hogy egy megbeszélésre kellett volna mennie. Elkezdte körbejárni a kórházakat és végül megtalálta őt, sebesülten, de már nem volt életveszélyben. Beszélgetni kezdett ennek az izraelinek a  fiával, aki már az apja ágya mellett volt, és elmesélte neki, hogy mi  történt.

Elmondta neki, hogy az életét köszönheti az édesapjának, ezért számíthatnak rá, bármilyen segítségre lenne a jövőben szükségük. Átadta a névjegyét és ragaszkodott ahhoz, hogy értesítsék őt, ha bármire szükségük volna.

Egy hónappal később, Moshe-t ez a fiú felhívta New Yorkban és elmesélte, hogy az apjának egy sürgősségi műtétre lenne szüksége és az orvosok szerint a legjobb kórház erre a típusú műtétekre Bostonban van. Moshe egy percet sem gondolkozott, hanem megszervezett mindent hogy napokon belül operálni lehessen a férfit. Emellett ahhoz is ragaszkodott, hogy ő fogadhassa Bostonban az illetőt személyesen.

Lehet, hogy mások nem tettek volna ennyit, de Moshe úgy érezte, hogy ezt a nagy szívességet viszonoznia kell. Ezen a kedd reggelen Moshe nem ment be dolgozni, mert Bostonba utazott, hogy a barátját ott fogadja.

És éppen emiatt.........ezen a napon, 2001 szeptember 11.-én 9 órakor nem volt az irodájában, a World Trade Center ikertornyának 101.emeletén...

Elmesélek egy történetet egy halhús csomagoló szakmunkásról, aki egy Bergenbeli üzemben dolgozott, Norvégiában

Egy napon, amikor vége volt a munkaidejének, benézett az egyik hűtőkamrába, hogy valamit leellenőrizzen, magára zárta az ajtót véletlenül és ott ragadt fogságban a hűtőtérben.

Erőteljesen verte az ajtót és elkezdett kiabálni, de senki sem hallotta. A munkások java már hazament és gyakorlatilag nem lehetett hallani az ajtó vastagsága miatt a segélykiáltásokat.

Öt órát töltött el a hűtőtérben, már a halál küszöbére került.

Egyszerre csak kinyílt az ajtó.
A biztonsági őr bejött és kimentette őt.

Ennek az esetnek a kapcsán megkérdezték az őrt, hogy jutott az eszébe, hogy kinyissa ezt az ajtót, amikor az nem tartozik a munkakörébe?

Ő elmagyarázta ezt:

Ebben a gyárban dolgozom már 35 éve.
Alkalmazottak százai jönnek a gyárba minden nap, de ő volt az egyetlen, aki köszönt nekem reggelenként és elköszönt tőlem esténként. a többi dolgozó úgy kezelt engem, mintha láthatatlan lennék.

Ma, mint rendesen, mondta nekem, hogy "Jó reggelt!" de nem hallottam elköszönni, hogy "Viszontlátásra holnap!"

Én mindig, minden nap türelmetlenül várom ezeket a szavakat, "Helló, Jó napot" és azt, hogy "Szia, viszontlátásra holnap"

Mivel tudtam, hogy még nem köszönt el tőlem, gondoltam, hogy valahol az épületben kell lennie, és elkezdtem keresni....és addig kerestem, amíg meg nem találtam!

És mindez csak a köszönés miatt!

Pilar Rahola: Párizs után "Allah a legnagyobb", ordították a terroristák, miközben egyesével lőtték le Párizsban a "Bataclan" színházban a nézőket. Mióta mondjuk, hogy Európa a muzulmán terroristák bölcsője és hogy amit a világ eddig látott, az semmi? Hányszor mondtuk el, hogy különösképpen Franciaország az egyik központ és mintha semmi sem lenne, számolhat az ostoba, néma "pacifista" lakosságának komplicitásával? Élvezettel támadják Izraelt, az egyetlen országot, mely egész életét azzal töltötte létezése első pillanatától, hogy ezekkel a vadállatokkal harcolt, miközben ők, a haladó európaiak az ellenség oldalára állnak ideológiai és pénzügyi támogatással. Hányszor mondtuk el, hogy Európa, az annyira "anticionista" érzéseivel, ahogy nekik tetszik ez az önmeghatározás, hogy ne kelljen saját magát "antiszemitának" kikiáltani, a saját sírját ássa? És mintha nem lenne elegendő méreganyag belül, Európa éppen most nyitotta meg kapuit egy millió szíriai menekült előtt, akiknek a milliomos arab államok nem biztosítottak menedéket néhány fő kivételével, elhanyagolható mennyiségben. Ezek között a menekültek között végtelen számú terrorista található, de Hollandia éppen most "zárja be a határokat". Most zárja le a határokat? Minek? Ki ellen? Hogy ne jöjjenek többen? Már mind benn van és a fény sebességével fognak szaporodni, mert az egyetlen, amit csinálnak a gyilkosságok mellett, hogy gyermekük legyen, sok....Mire szolgál most lezárni a határokat? hogy ne menjenek ki, akik már benn vannak, és már pont olyan franciák, mint ők? Már késő, mindenre, Hollandia. Európa beveszi a gyógyszereit. Belefáradtunk abba, hogy Palesztínáról szóló tüntetéseket lássunk, Izrael ellen, azzal vádolva Izraelt, hogy "gyilkos állam", belefáradtunk abba, hogy az utcákon lássuk őket színes zászlócskákat emelve anélkül, hogy a legkisebb érzésük lenne a szörnyről, amit a saját földjükre csábítottak. Belefáradtunk abba, hogy izraeli termékeket lássunk "felcímkézve", hogy a kereskedelmi forgalmazásukat megakadályozzák. Amit Franciaország és Európa többi állama mostantól kezdve tenni fog, sokban hasonlít ahhoz, amit Izrael tesz a saját biztonsága érdekében. Igazából sajnálom az ártatlanokat, az embereket akik csak békében szeretnének élni, akiknek semmi közük nincs ehhez a háborúhoz, csakhogy a hülyeségnek és a kollaborációnak nincsenek határai, vagy ha vannak, akkor annak következményei is vannak. Mostantól kezdve a Jobboldal meg fog nyerni minden választást, ami csak lesz Európában a következő években, mindet! Ez a vége a haszontalan és képmutató hamis jogoknak. Vannak törvények, és ezek minden ország törvénykezésének az alapjait képezik, de a "többiek" önteltsége ...az egész világon befejeződik, mert pontosan ez a gyilkosok tápláléka. Már ők maguk kimondták: "Felhasználjuk a demokráciátokat, hogy elpusztítsuk azt." Az idő előrehaladtával a hatóságok majd elkezdenek bárkit bárhol vizsgálni, nagymértékű letartóztatások lesznek bűnesetek felhánytorgatásával, az emberi jogok második vonalba kerülnek, mert a nemzet biztonsága kerül az első helyre a pódiumon. És még így sem bírnak az ellenséggel, mert már kinyitották a kapukat és mára már épp olyan állampolgárok, mint mi vagyunk. Ez egy előre elveszített háború, mert Európa egy kis kontinens és a muzulmánok elfoglalják néhány év alatt. Ezek a vérfürdők, melyek nemrég kezdődtek, jelzések a világ számára és különösen a Gaza Kedvelők Klubjának, akik az első órától kezdve antiszemiták voltak, hogy folytatólagosan támogatják az összes ilyen bestiát. Ugyancsak ez egy jelzés az összes olyan kormánynak és szervezetnek akik fegyvereket és pénzt küldenek a muzulmán gyilkosoknak, azért, hogy harcoljanak a "zsidó imperialista és területfoglaló gyarmatosítók" ellen, akik a Második Világháború után egy kisebb adag lakhatatlan homokot kaptak egykori történelmi lakhelyükön, olaj nélkül, egy muzulmán óceán kellős közepén, akik gyilkolni küldik fiaikat és utána öngyilkosságba a békét és szeretetet hirdető csodás vallásuk nevében. Írta Pilar Rahola, spanyol újságírónő Dobólándzsa, Fák, Árnyék Vannak dolgok, melyek végigkísérik a gyermekkorunkat, aztán, életen túl? elfelejtjük mágikus neveiket az álmodott hasznosság, mely lelkesíti őket. Há objectos que perseguem a nossa infância, depois, vida fora, esquecem-se os seus mágicos nomes, a sonhada utilidade que os anima. Be tudjuk mutatni őket mibennünk/magunkban, és ez történik abban a pillanatban, amikor az alap, mely beárnyékolja őket hirtelen kivilágosodik, Poderíamos pressenti-los dentro de nós, e isso sucede, por instantes, quando o fundo que os obscurece se ilumina de repente És megkülönböztetjük őket a fénnyel szemben. Sziluettek elevenednek meg az emlékekben. Egy rövid, majdnem mellékes időutazás kezdete. e os distinguimos a contra-luz. Silhuetas animam-se na memória. Uma breve, quase acessória, viagem no tempo começa. Afrikában, szülőházamban, majd később házról házig - gyakoriak voltak a költözések? Apám kiakasztott a falra egy dobólándzsát Em África, na casa onde nasci, e depois de casa em casa - eram frequentes as mudanças ? o meu pai pendurava uma azagaia na parede. Mindig ugyanaz a dobólándzsa. Egy nemes tárgy volt ami harcos szokást jelzett: képzeljük el, hogy a fejre teszik majd messzire lökik, a fák árnyékán keresztül Sempre a mesma azagaia. Era um objecto nobre. marcava um hábito guerreiro: imaginar que a sustinha sobre a cabeça, que a arremessava longe, trespassando a sombra ami a kiskertben emelkedik. Áthatolt az árnyékon és nem a fán, nézze csak! És akkor az árnyék, az elképzelt dobás varázslata alatt da árvore que se erguia no quintal. trespassava a sombra e nao a árvore, repare-se. E entao a sombra, sob o sortilégio do imaginado arremesso, elkezdett összehúzódni és hegyessé válni. Eltűnt. Az árnyék eltűnésével maradt csupán a fa és a hosszú dobólándzsa magára maradt começava a retrair-se e a afilar-se. Desaparecia. Com o desaparecimento da sombra ficava apenas a árvore e a longa azagaia presa ao solo. Egy fa árnyéka látogatott engem most meg. Lássuk, hogy az álmaim nemrég mondták nekem, hogy van egy könyv az álmainkban és ezt a könyvet most írják A sombra de uma árvore visita-me agora. Vem nos meus sonhos recentes dizer-me que há um livro nos sonhos, e que esse livro se escreve a memóriának bealkonyuló nyelvezetével Tudtam, hogy egy árva fáról van szó, mely kiugrott a hely és a fény kontingenséből com a linguagem crepuscular da memória. Sei que se trata de uma sombra órfa. Que se soltou das contingencias de lugar e luz Hogy az örökkévalóságba utazzon. Most tudom, hogy a fa anyaga egyesül a dobólándzsa anyagával. Hogy mindkettő vibráljon, és folytassák a vibrálást együtt. para viajar no eterno. Sei agora que a substância da árvore se aliou a substância da azagaia. Que ambas vibraram, continuam a vibrar, juntas. Luís Quintais * Emlősök Pápai Éva 50 akvarellt festett - jelen esetben emlősökről. A képek kivonultak Japánba, egy maroknyi haikuköltő haikut költött rájuk, egy még kisebb csapat lefordította őket magyarra és Szeles György pedig a magyar fordítás és egy nyersfordítás alapján megalkotta az angol verziót. Így lett egy 3 nyelvű – trilingual – könyv: Szerencsehozó vicc Szerzője: ismeretlen Spanyolból fordította: Szeles György Mondják, hogy már az is szerencsét hoz, ha elolvassák…. Egy szép napon egy idős hölgy állított be a Bancomer Kereskedelmi bankhoz, egy készpénzzel színültig megrakott szatyrot cipelve. Az ügyintéző ablak előtt kijelentette, hogy csakis és kizárólag a Bank elnökével akar beszélni, azért, hogy megtakarítási számlát nyithasson, ahogy a tisztviselőnek mondta, „megértheti, sok pénzről van szó!” Sok vita után elkísérték a Bank elnökéhez, tiszteletben tartva az alapelvet, hogy az ügyfélnek mindig igaza van. A Bank Elnöke megkérdezte, hogy mi az az összeg, amit el szeretne helyezni? A hölgy mondta, hogy 300,000 Eurót, és automatikusan ki is borította a szatyor tartalmát az asztalra. Az Elnökben, természetesen feltámadt az érdeklődés, hogy megtudja, honnan szerzett az idős hölgy ennyi pénzt, és megkérdezte: Hölgyem, meglep, hogy ennyi készpénzt tart magánál, megkérdezhetem, hogy hogyan jutott hozzá? Az idős hölgy válaszolt: „ Ez egyszerű, fogadásokat kötök.” Fogadásokat? Kérdezte a Bank elnöke, miféle fogadásokat? Az idős hölgy válaszolt: „Nos, különböző típusú fogadásokat: példának okáért fogadok Önnel 50,000 Euróban, hogy az Ön heréi szögletesek!” Az Elnök felnevetett és azt mondta: „Ez egy ostoba fogadás… Ön sose tudná ezt a típusú fogadást megnyerni!” Az idős hölgy ragaszkodott az ötlethez. Mondtam már, hogy fogadásokat kötök, el tudja Ön fogadni a javaslatomat? Természetesen, felelte az elnök. Fogadok 50,000 Euróban, hogy az én heréim nem szögletesek. Az idős hölgy ezt felelte: „Rendben van, de mivel sok pénzről van szó, el tudok jönni holnap reggel 10 órakor az ügyvédemmel, hogy tanúként szolgáljon? Természetesen, felelte az Elnök, tekintetbe véve, hogy pénzben fogadtunk. Aznap este az elnök elég ideges volt a fogadás miatt, hosszasan nézegette a heréit a tükörben egyik oldaláról a másik oldalára fordulva, ezt többször is megismételve. Szigorú vizsgálatot tartott, és teljes mértékben meg volt győződve arról, hogy az ő heréi nem szögletesek és hogy megnyeri a fogadást.  A következő reggelen pontban 10 órakor az idős hölgy megjelent az ügyvédjével a Bank elnökének irodájában. Megtette az illendő bemutatásokat, és megismételte, hogy fogadást kötöttek 50,000 Euróban, hogy a Bankelnök heréi szögletesek. Az Elnök újólag megerősítette a fogadást, és az idős hölgy megkérte, hogy bocsássa le a nadrágját, hogy megszemlélhessék a heréit. Az Elnök letolta a nadrágját és az idős hölgy közelebb lépett, határozottan megnézte az illető szerveket és szerényen megkérte az Elnököt, hogy hadd tapogassa meg őket, mondván: „vegye figyelembe Ön is, hogy sok pénzről van szó és meg kell, hogy győződjek magam is! Rendben van, beleegyezek, mondta az Elnök, meggyőződve arról, hogy „50,000 Euró sok pénz, és megértem, hogy teljesen biztos akar lenni a dolgában.” Az idős hölgy közelebb lépett az Elnökhöz, és megfogva elkezdte vizsgálni a heréit; ezzel párhuzamosan az Elnök észrevette, hogy az ügyvéd elkezdte a falba verni a fejét. Az Elnök megkérdezte az idős hölgyet: és most mi történt az Ön ügyvédjével? Ő válaszolt: „Semmi, csak fogadtam vele 150,000 Euróban, hogy ma délelőtt, 10 óra után a kezemben fogom tartani a Bancomer elnökének a heréit!”