Ennek a kis könyvnek 14 szerzője van, ezeknek vagyok én
egyike. Úgy került sor részvételemre, hogy a szerkesztők, Jagasics Gergő és
Magyar Szilárd már ismerték limerickszerzői munkásságomat, és meghívtak
társszerzőnek. A többi szerző az ELTE hallgatója volt, így én kissé túlkoros
egyetemistaként kerültem ebbe az illusztris társaságba.
A feladat pedig az volt, hogy fiú és lánynevekre kellett
olyan pikáns limerickeket írni, hogy még bírja el a nyomdafesték, de
egészségesen pajzán legyen. Azt hiszem, ennek a feladatnak mindnyájan kiválóan
eleget tettünk. A könyvecske a DTF Hungária kezelésében jelent meg.
Ebben a könyvben nem kell szerkezetet keresni, csak neveket,
azért egy kis logikát találunk,
a fiú és lánynevek elválnak, és a lánynevekkel kezdődik a
kötet.
Pedigrés malacságaink címmel egy kis előszó van benne Magyar
Szilárd tollából.
Irén
A habokból kijőve Irén,
Bájosabban fest, mint egy szirén.
Keblei átbökik a csöpp ruhát,
Bámulásra ösztönöz sok mulyát.
Borzongás fut át a bőrén.
János
Az autók mestere barátom, János,
A nadrágján nincs slicc, az tépőzáros!
Annyira imádja a nőket,
És nemcsak a koronás főket,
Hogy hódító ideje mindig záros.
Ildikó
Egy menet után Ildikó,
Boldog, mint egy kis csikó.
Tud is, és szeret élni,
Ülve is szokott kefélni,
Hadd recsegjen a dikó!
Piroska
Megfiatalodott, s
viháncol Piroska,
Bele is hajtott nagyon
a tilosba!
Szerelembe esett, bár
nem illik neki,
A családban mindenki
ezt emlegeti
Ne is törődj velük,
dugjál jót titokba!
Szilárd! Nomen est omen!
Üdvözöllek Szilárd,
Farkad legyen szilárd,
De ha nem jön össze
Attól ne ess össze,
Marad a billiárd!
Judit
Gyönyörű nő a Judit
Nem kedveli a gumit,
Élvezi a szerelmi mártást,
S hogy elkerülje a gyermekáldást
Előhozza a cumit
Mibe dőlünk Pirike?
Pirike Csabán kolbászhúst tölt,
Közben az abalé zubogva főlt.
Szeretett volna egy jót falatozni,
Vagy tán kondizni, egy jót alapozni,
De jött Jenő, s a terve dugásba dőlt!
Zsuzsa
Volt egy szép kedvesem, úgy hívták, hogy Zsuzsa
A számon mindmáig itt éget a rúzsa
Boldogan csókoltam mindegyik ajakát
Hangja idézte a zengő balalajkát,
Irásra serkentett csodálatos Múzsa
Amália
Itt lakik nem messze a szépséges Amál,
Remélem, hogy ő engem igencsak komál!
Szárazon áll Amália
Abból lesz a patália
Mert bizony, ez az Amál férfihúst zabál!
Ágnesnek
Lehullott a lepel, leesett akármi,
Ruha nélkül vagyok, nem tudok már várni!
Kedvenc pozícióm? Így adhatok képet:
Én vagyok alul, a nejem meg Pécsett!
Mindezek okából: Ne húzd az időt, Ági!